Empátia önmagunkkal

Relaxáció - Fókuszolás - Meditáció

Frankenstein és a hipnózis

2018. december 08. 05:44 - Gyurcsek András

frankenstein.jpg

Meditáció, relaxáció, hipnózis... bár ezek a fogalmak olyan halmazokat képeznek, melyeknek van közös metszéspontjuk, érdemes tisztázni mikor, miről van szó, mik a hasonlóságok és a különbségek közöttük.

Mary Shelley regényében a tudós létrehoz és életre kelt hullákból egy érző, mozgó, cselekvőképes teremtményt. Eredeti címe: Frankenstein, avagy a modern Prométeusz. A műben az írónő nem adott nevet a lénynek, talán innen is eredeztethető, hogy a történetet csak felületesen ismerők (akik összességében lényegesen többen vannak) a szörnyeteget gondolják Frankenstein-nek, pedig az a „teremtő” tudós neve. A mű utóéletében, ha lehet, még jobban összekuszálódott, hogy ki kicsoda... jelenleg is úgy állunk, hogy a Frankenstein név és a szörnyeteg képe teljesen egybeforrott, még azoknál is, akik tisztában vannak a háttérrel.

Valahogy így vagyunk a hipnózis kifejezéssel is, ugyanis ha megkérdezünk valakit, mit gondol róla, nagy százalékban valami hasonló választ fogunk kapni:

Egy olyan állapot, amikor egy ember titkos hatalmánál fogva, olyan dolgokra kényszerít egy másikat, amit az nem akar. A hipnotizőr valamilyen kellékkel (zsebóra, inga) vagy csupán szúrós tekintettel és a hangjával megfosztja áldozatát az önkontrolltól, és nevetségessé teszi, ráveszi a legképtelenebb dolgokra, az pedig a bódult állapot elmúlta után nem emlékszik a történtekből semmire.

Igazából a fenti megállapításnak nincs sok köze a valósághoz, annyi se, mint Dr. Frankenstein névjegykártyájának a szörnyhöz. Az emberek nagy többsége fél a hipnózistól, gonosz és embertelen dolognak tartja, köszönhetően talán Thomas Mann: Mario és a varázsló című művében megismert Cipolla karakternek, és színpadi hipnózist bemutató, erősen megvágott Youtube videóknak.

Mi is valójában a hipnózis?

A hipnózis definíció szerint: sikeres befolyásolási kísérlet egy erre optimalizált (módosult) tudatállapotban. A befolyásoló lehet másik személy, vagy akár mi magunk is, ezt nevezzük önhipnózisnak. Úgy érzem, fontos megjegyeznem, hogy senkit sem lehet hipnotizálni akarata ellenére és rávenni se lehet semmire, amit nem akar igazából. Hogy az akarat vagy vágy milyen szinten van, hogy egyáltalán tud-e róla az alany vagy sem (mert aktuálisan a tudat alatti régióban van), már más kérdés. A hipnózis csak létező elmetartalmakra tud ráerősíteni, és olyan dolgoktól tud megszabadítani, amiktől tényleg meg akar szabadulni az alany. Teljességgel hatástalan olyan esetben, amikor a kliens mondjuk a dohányzásról való leszokás ügyében fordul a hipnoterapeutához úgy, hogy a lelke mélyén egyáltalán nem akar leszokni szenvedélyéről. Olyan fóbia oldásánál sem működik, ahol az alanynak valamilyen előnye származik állapotából, és az erősebb, mint a kényszerképzettel járó kellemetlenség. Ugyanez igaz betegségek esetén is.
Ráadásul az a helyzet, hogy hétköznapi szinten is hipnózis parancsok futnak bennünk, a világról alkotott képünk nagy részben ebből fakad, a komplett oktatási rendszer és a propaganda (legyen az üzleti, vagy kormányzati, vagy a kettőnek elegye) szuggesztiót tartalmaz. Igazából már az is hipnózis, ha két ember beszélget, megállapodnak valamiben, és az abban lefektetett dolgokat végrehajtják. A sikeres hipnotizőr valójában nem csinál mást, mint kicserél egy épp futó hipnózis programot egy másikra.
Téves elképzelés még az is, hogy a hipnotizőr felette áll a kliensnek, uralkodik rajta. Az igazság az, hogy ő is transzban van végig (sőt mélyebben, mint az alany) és húzza magához lefele. Tehát a folyamat közös, a résztvevők együttműködése és partnersége nélkülözhetetlen.

Mint kiderült, a hipnózisnak kulcs momentuma és követelménye a módosult tudatállapot, és itt jön be a képbe a meditáció, ugyanis ez is transz állapotban zajlik, de itt eltérés lehet az alapján, hogy ezt az állapotot miként érjük el és ezután ott mi történik.

Hipnózis és/vagy meditáció

Mivel a meditáció kifejezést sok mindenre használják (és ez mindenkinek szíve joga), a továbbiakban különbséget fogok tenni klasszikus és vezetett módozat között, mivel mind irányultságában, mind technikai kivitelezésében gyökeresen eltérő dolgokról van szó.
A klasszikus meditációban nincs szuggesztió, a gyakorló valamelyik érzékszervi tapasztalásra koncentrál (a legismertebb a légzés figyelés), a tudatát egy pontra szűkíti, addig a szintig, hogy meghaladja az énséget, és egyé válik a meditáció tárgyával (ő lesz a légzés maga), így érve el a módosult tudatállapotot.
Ezzel szemben a vezetett meditációban és a relaxációban már a transz elérése is szuggesztióval történik, szóval lényegében hipnózis folyamat megy végbe.
Különbség még az irányzatok között az, hogy mi történik a módosult tudatállapotban. A klasszikus meditációban egyszerű a helyzet, ugyanis ott nem történik semmi (érdek orientált dolog). A gyakorló eléri a transz állapotot és egyszerűen ott van. A hipnózis irányultságú folyamatokban (relaxáció és vezetett meditáció) a transz állapotban befolyásolási kísérlet történik. Az előbbiben cél az ellazulás, az utóbbiban a tudatalatti tartalmak megváltoztatása: nem kívánt dolgok törlése, és utána ezek helyettesítése a vágyott tartalmakkal.

Szóval úgy állunk jelenleg, hogy két alapvetően különböző dolgot illetünk ugyanazzal a névvel, ami időnként problémát okoz, mert ha valaki elmegy egy meghirdetett meditációs eseményre, nem lehet biztos abban, mi fog ott történni, és ha beszélgetésben merül fel a fogalom, lehet, hogy el fognak beszélni egymás mellett a felek, mert mást gondolnak jelentésének. Úgy vagyunk ezzel is, mint a Frankenstein névvel, ami eredetileg a doktor neve, de többen azonosítják a szörnnyel.
Sokáig a meditáció jelentése egyértelmű volt, a hipnózis megjelenésével és annak bevezetésével kavarodtak meg a dolgok, mivel ez a technika negatív visszhangot váltott ki, és az ezzel foglalkozók elkezdték a hipnotizálást meditációnak nevezni, valószínűleg azért, mert szimpatikusabb szó, több embert vonz. Ha ugyanezeket a vezetett meditációkat úgy hirdetnék meg, mint hipnózis, lényegesen kevesebben jelentkeznének, mert a többség alaptalanul fél ettől a kifejezéstől.

A nyelvben nincs szokásjog, nincsenek „lestoppolt” helyek, folyamatosan változik, átalakul. Nem íróasztalnál és szakmai fórumokon dől el, mit jelentenek a szavak, hanem amit a köznyelvben a legtöbben azonosítanak egy fogalommal, az lesz a hivatalos. Jelenleg a meditáció szó birtoklásáért folytatott versenyben a hipnózis alapú vezetett formula áll nyerésre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://self-empathy.blog.hu/api/trackback/id/tr1014457598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.