Úgy döntöttem kísérletbe vágok, időlegesen teljesen megvonom magamtól a koffeint és megfigyelem mi történik bennem ez idő alatt. Minderről naplót fogok vezetni és ezen a blogon megosztom a tapasztalatokat. Mivel szomato-fókusz tréner vagyok, a megfigyeléseim a testérzetek irányából fogják megközelíteni ezt a hatalmas érzelmi csomagot amit a kávé iránt táplálok. Ezt a viszonyulást nevezhetjük költőien szenvedélynek, de egyszerűbb megfogalmazásban hívhatjuk nyugodtan függőségnek is. Mert ezen nincs mit szépíteni.
A kávéra igenis szükségem van, ha külső tényező akadályozna meg benne, hogy hozzájussak a megszokott koffein adagomhoz, szélsőséges dolgokra is képes lennék az akadályok elhárítására. Bár ezt élesben kipróbálni még nem volt alkalmam, mivel a kávé olyan mértékben elterjedt és része a mindennapok kultúrájának, hogy a hozzájutás sose jelentett problémát. Nem kell emiatt különösebb erőfeszítést tenni, gyakorlatilag bármerre indulok nagyon gyorsan belebotlok valamilyen kávézási lehetőségbe. Budapest belvárosában lakom, csak a szűk lakókörzetemben 14 vendéglátóegységet számoltam meg, ahol kávét mérnek, minden élelmiszerbolt alap tétele valamilyen formában és ha megérkezem valahova, legyen az munkakörnyezet vagy magánlakás, az első kérdések egyike biztosan az, hogy kérek e kávét. Szóval a kávé az a drog fajta amihez gond nélkül hozzá lehet jutni akár ingyen is, még rocksztárnak se kell lenni hozzá.
Ha ennyire hétköznapi és látszólag teljesen jelentéktelen dologról van szó, miért is jutottam el odáig, hogy úgy döntöttem kísérletképpen felfüggesztem a fogyasztását?
Drogmentes övezet
Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lehet a tökéletesen drogmentes élet. Mennyire viselhető mindenféle pszichoaktív kémiai szer nélkül az ami van. Az alkohol és a nikotin fogyasztását már régóta felfüggesztettem, nyugtatókkal és egyéb legális és illegális drogokkal nem élek, szóval a koffein az utolsó tétel ami elválaszt a drogmentes létezés ideájától. Szóval érdekel mire jutok mindenféle gyorsító és nyugtató nélkül, csak úgy ahogy vagyok. Simán meglehet, hogy sehová, de ez csak akkor derül ki, ha utána járok.
Fókuszban a vágy
Másik motivációm annak kiderítése, hogy honnan ered a késztetés, a szükség hogy időközönként koffeinhez jussak. Mit pótol ez a pótcselekvés, mi az a hiány amit betöltök vele időlegesen? Ennek kiderítéséhez egy önismereti módszert a szomato-fókuszt fogom segítségül hívni. Ez a módszer arra a felismerésre épít, hogy létezik egyfajta belső bölcsesség, ami testérzetekben nyilvánul meg, és ezzel az energiával a figyelem tudatos irányítása által kapcsolatba léphetünk.
Amikor olyan kifejezéseket használunk, hogy „repes a szívem”, „borsódzik a hátam”, „gombóc van a torkomban”, ezzel a réteggel vagyunk kapcsolatban. Ezek a jelzések mindig őszinték, és nagyon pontosan jelzik a valóságos érzelmi viszonyulásokat, szemben a megfogalmazott és kimondott gondolatokkal, ahol már előfordulhat ferdítés, akár tudattalanul is. A testben, az ember zsigereiben megvan a lelki helyzetmegértés kulcsa, csak tudni kell figyelni a jelzéseire. A szomato-fókusz hatékonyan segít testünk és elménk „párbeszédében”.
A gyakorláshoz nem kell különösebb előkészület, bárhol művelhető, mindössze egy ülő alkalmatosság szükséges hozzá és némi nyugodt énidő, ami a koncentrált befele figyeléshez szükséges. A test folyamatosan jelez, kommunikál, de ezek a jelek többnyire nagyon finom hangolódásúak és nem érik el a hétköznapi ingerküszöbünket. Ezért szükséges a koncentrált befele figyelés, ahol figyelmet kaphatnak az apróbb rezdülések is. Az átélt érzet kibontását belső képek hívásával lehet segíteni, így az érzések és azok vizualizációja együtt táncol és jut el test és lélek megvalósult együttműködéséhez.
Szóval érdekel hogyan reagál a szervezetem, milyen belső kapukat nyit meg a változás. Megfigyelem magam és a tapasztalatokat megosztom ezen a felületen. Nem szándékozom „énbloggá” alakítani ezt az alapvetően szakmai oldalt, de ezek a bejegyzések személyesek lesznek.
