Empátia önmagunkkal

Mentálhigiéné - Fókuszolás - Relaxáció

Mi is az a kontempláció? Érzékelés vs. „agyalás”

2018. június 29. 05:03 - Aniccsa

kontempla_cio.jpg

Gyerekkoromban gyakran nyomtam az arcom az ablaküvegre kifelé bambulva. Hogy mi járhatott a fejemben, nem tudom, valószínűleg nem gondolkodtam konkrét dolgokon. Viszont a mai napig határozottan emlékszem a légzés hangjaira, az ablaküvegen megjelenő majd eltűnő párafoltra, az üveg ízére és az ablakon túli látványra. Ma már tudom, hogy lényegében kontemplatív gyakorlatot végeztem, vagyis az érzékszervi tapasztalást csúcsra járattam, míg az agyalást minimalizáltam. Szerencsére senki sem szembesített azzal, hogy amit csinálok, azt kontemplációnak hívják, valószínűleg meg is ijedtem volna ettől a fura és idegen hangzású szótól és azonnal abbahagyom művelését.

Ez a technika élményközpontúan megélt tapasztalás, mely során az érzéki benyomásokra koncentrálunk, a hétköznapi „agyalással” ellentétben. Kapcsolatba kerülhetünk saját érzéseinkkel és az összes látvány, hang, érzet, íz, illat egyszerre emelkedik figyelmünk előterébe, anélkül, hogy bármelyikre is ráfókuszálnánk.

Amikor egy parkban ücsörgünk, halljuk az ágak susogását, látjuk a megcsillanó fényeket, bőrünkön érezzük a szellő érintését és befogadjuk a látvány teljességét, kontemplált állapotban vagyunk, viszont amint figyelmünkkel elkezdünk követni egy szálló madarat, már átlépünk koncentrációs nézőpontba. A kontempláció a koncentráció ellenpontja. A hétköznapi életben ez a kettő váltakozik: kiterjesztjük az észlelést, majd leszűkítjük egy részletre, majd ismét tágítjuk a figyelmet, és így tovább…

Mindez rendben van, de miért is jó ez nekünk?

Egyrészt élő, érzéki kapcsolatot tudunk kialakítani bensőnkkel, ami a self-empathy módszer alapja, valós, előítélettől mentes képet kapunk pillanatnyi állapotunkról és megengedő módon együtt lehetünk valódi önmagunkkal.

Másrészt a kontemplációs válaszkeresés technikával olyan erőforrásokhoz férünk hozzá a tudattalan tartalmakból, melyek segítségével olyan problémákat is megoldhatunk, amelyekre a racionális oldalunk már képtelen. A hagyományos logikai láncon alapuló gondolkodás az elme tudatos területével tud dolgozni, ami az egésznek mindössze csak 10%-a, kontemplált állapotban viszont hozzáférhetővé válik a többi része is. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy kontemplált állapotban „bedobjuk” az elménkbe a megoldandó problémát és hagyjuk, hogy a kérdés magához húzza a választ a tudatos területen kívüli régiókból. A válaszok többnyire képekben jelentkeznek, de lehetnek ezek dallamok, szavak vagy akár testérzetek is. Ha „agyaláson” kapjuk magunkat, leállítjuk és visszatérünk az érzéki nézőpontra. Ez a technika az egyéni problémák megoldásán túl használható üzleti döntéshozatalban is, számos kis és nagyvállalatnál brain storming helyett a kontemplációt használják.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://self-empathy.blog.hu/api/trackback/id/tr2614081003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása