A XX. század hajnalán William James megalapította az első amerikai (pszichológiai) kísérleti laboratóriumot, de szívesen végzett kísérleteket önmagán is az akkor divatos kéjgáz nevű tudatmódosító szer segítségével. Egy komolyabb beszívás következtében arra a következtetésre jutott, hogy „köznapi, éber tudatunk, amit racionális tudatnak is nevezünk, csupán a tudat sajátos állapota. Emellett még számtalan más lehetséges tudatállapot is létezik, amelyeket finom, hártyaszerű válaszfalak különítenek el egymástól.”
Akkoriban ez a gondolat eretneknek számított, a hivatalos tudomány elme fogalma kizárt minden hasonló gondolatot, a transzcendensnek tulajdonított eseteket elmebajnak minősítették. Az akadémikus nyugati szemlélet csak a múlt század második felére látta be azt, amit keleten már több ezer éve evidenciaként kezelnek, miszerint: a normál tudatállapot mellett létezik még a módosult tudatállapot is, ami egyáltalán nem patologikus, még csak nem is misztikus, hanem a világ természetes és elidegeníthetetlen része. Igaz, hogy a „módosult” kifejezés arra utal, hogy van egy alap állapot, és ahhoz képest időlegesen kizökkenünk, ami kivételesnek tekinthető, de az, hogy mi a normális és mi az attól eltérő, az társadalmi konszenzus eredménye, és egyáltalán nem statikus, folyamatos változásban van.
Útikalauz tudatállapot módosítóknak
Módosult tudatállapotban az éberség megmarad olyan agyhullámok uralta területeken is, ahol normál állapotban már nincs meg a jelenlét és tudatosság, mert mély alvásban vagyunk vagy álmodunk. Nevezhetnénk éber álomnak is, de ez félrevezető lenne, mert a megélt tapasztalás nagyon is valóságos. Megjelenik az érzékszerveken túli érzékelés és az idő megélésében és tapasztalásában is változások történnek (hihetetlenül belassul, akár heteknek tűnhetnek percek). Ez az állapot spontán bekövetkezik extrém helyzetekben, leginkább életveszélyes szituációkban, de előidézhető tánc, zene vagy más művészeti tevékenység során, és számos további építő jellegű úton is elérhető. A legkézenfekvőbb lehetőség a meditáció, mert ennek gyakorlására nincs szükség semmilyen külső tényezőre, nem függünk másoktól, bármikor és bárhol művelhetjük saját belátásunk szerint. Viszont kétségtelen, hogy ezen az úton erőfeszítést kell tenni, szorgalmas és kitartó gyakorlás hoz csak eredményt. Ha kényelmesebbek vagyunk, a módosult tudatállapot előidézhető alkohollal, vagy más droggal is, de azon túl, hogy az ehhez szükséges mennyiség már egészségromboló hatású és még költséges is, az ezúton elért hatásnak van egy olyan aspektusa, hogy bár az éberség részben és szakaszosan ugyan megmarad, de az önrendelkezésre való képesség elvész. Magyarán, nem járkálhatunk szabadon a tudatállapotok között, mint józan állapotban, hanem elveszik a kontroll és addig maradunk a módosult tudatállapotban, amíg a szer hat, akkor is, ha éppen roppant kellemetlen is az. Ezzel szemben a meditációval elért élmény meghagyja a szabadságot, akkor szállunk ki belőle, amikor akarunk, és még pénzbe sem kerül. Előny még, hogy a gyakorlás során épülünk is, a megélt tapasztalások elraktározódnak a tudatunkba, ami az élet egyéb területein is hasznunkra lesz. Ezzel szemben a kémiai szerek által kiprovokált módosult tudatállapotból úgy jövünk vissza, hogy elménk nem fejlődik semmit, sőt akár rosszabb állapotba is kerülhet, mint volt.
Módosult tudatállapotban az agy teljes kapacitással működik, míg „hétköznapi” állapotban kapacitásának csak a töredékét használjuk. Bennem felmerül a kérdés, hogy nem lehetséges-e, hogy fordítva ülünk a lovon, és a módosult tudatállapot lenne eredetileg a „természetes” állapotunk, és amit normál tudatállapotként élünk meg, valójában az a „módosult”.
