Több mint két hete függesztettem fel a kávé fogyasztást. Kísérletképpen annak járok utána, hogy mi lehet a koffein működési elve, mitől van ekkora hatása rám és számos embertársamra. Mi a kávé utáni sóvárgás természetrajza, mit pótol és mit hivatott elfedni.

A kezdeti krónikus álmosság és fáradtság érzés csak néhány napig tartott. Idővel az aktivitásom is visszatért, bár máshogy jelentkezik mint a rendszeres koffein fogyasztói időszakban volt. Egyenletesebb az energia szintem és napközben ritkábbak a csúcspontok és a mélypontok, egy megbízhatóan stabil állapotot tartok. Összességében valószínűleg ugyanannyit teljesítek, csak most egy hosszútávfutóhoz hasonlítok aki felvesz egy ritmust azt tartva, míg koffeinnel erősítve inkább a sprinter üzemmódhoz voltam hasonlatos. Egy-egy kávé lökettel felpörögve gyorsabban vettem az akadályokat, de ahogy elmúlt a hatás, ólmos fáradtság és teljes leállás következett.
Ez a kiegyenlített ritmus kevésbé izgalmas mint a szélsőségek közötti ingázás, de mindenképpen megbízhatóbb. Egyértelmű pozitívum, hogy éjszaka tökéletesen kipihenem magam, stabilan végigalszom egyhuzamban nyolc órát, míg korábban ez ritkán valósult meg.

Ami viszont egyértelműen hiányzik, az a kávé által kiváltott bizsergető, izgalmi állapot és az evvel járó kellemes érzés.

Folytatódik a nyomozás

A szomato-fókusz gyakorlatokat továbbra is folytattam, naponta leültem relaxált állapotban, koncentráltan befele figyelve mit vált ki belőlem ha megidézem magamban a kávét mint jelenséget. Az átélt érzet már a gyakorlatok korai szakaszában körvonalazódott:

Az első benyomás amit tapasztaltam, a mellkasom körüli forróság volt, éreztem a felgyorsult szívverésem, az általa keltett hullámzást, lüktetést. Mindemellett jelen volt egy kis émelygés is és izgatottság. Idővel észrevettem, hogy fortyogó forróság mélyén van egy kimondottan hideg, fémes pont is. Mindezzel egy időben hűvösséget éreztem a medencém tájékán is.

A fogantyú

Az örömérzet eredőjével az előző kávénapló bejegyzésben foglalkoztam, most a mögötte megbúvó kellemetlenebb tónusú érzésekkel tervezek foglalkozni.
Először is a szívtájéki hideg, fémes pont érzetével, amit körbevesz az otthonos forróság. Fogantyút kerestem hozzá, így hívjuk a fókuszolás folyamatában azt az asszociációs segítséget amivel sikerül kibontani, egy érzés üzenetét. Fogantyú lehet egy kép, egy szó, vagy dallam, amit megidéz az átélt érzet.
Emlékképben az a pillanat elevenedett meg, amikor még gyerekként először ittam egy családi eseményen kávét a többiekkel együtt. Újra éltem a boldogságot és a biztonság érzetét, hogy „bevettek a csapatba” már nem gyereknek számítok, hiszen a felnőttekkel együtt iszom azt az italt, amit nemrég még eltiltottak tőlem, hiszen az csak a „nagyoknak” való. Verbálisan fogantyúnak a beavatás szó fogalmazódott meg bennem.

A testi váltás

Amikor viszont a hideg fémes pontra koncentráltam, eltűnt a biztonságos közeg ami körbevett, kívül kerültem a körön és besötétedett a kép tónusa. Szóban fogantyúnak az alkalmatlan és a kirekesztett fogalmazódott meg bennem.
Itt létrejött az a megélés, amit a fókuszolásban a „body shift” vagyis a testi váltás nevet kapta. Hírtelen megvilágosodott mi volt az üzenete a hideg, rossz érzésnek a mellkasom közepében. Egy részem, úgy vélte azzal, hogy felfüggesztem a kávéivás rítusát, automatikusan kiiratkozom a „beavatottak” közül, megszűnök létezni mint felelősségteljes felnőtt és visszazuhanok a gyermeki létállapotba. Ami bizonytalanságot és kitettséget is jelent.
Amint ez a téves összekapcsolás megvilágosodott el is vesztette erejét, feloldódott. Hiszen amikor ez az elképzelés megfogalmazódott és rögzült bennem még gyerek voltam és két olyan dolgot kötöttem össze egymás feltételeként, ami nem valós. Teljesen egyértelmű, hogy nem attól lesz valaki felnőtt hogy kávét fogyaszt, de kisiskolásként ezt így hittem és ez a séma tudattalanul működött és szorongató rossz érzés formájában előjött a mostani kivételes helyzetben. Egy részem a kávézás rítusának felfüggesztésekor elkezdett szorongani, úgy érezte magára marad, kirekesztve a közösségből.

A fókuszolás emberképében az egyént folyamatnak, egy áramlásként értelmezzük, időnként ebben az áramlatban keletkeznek torlódások, elakadások. Viszont ha sikerül megragadni ezeknek a pontoknak az érzetét, akkor a lemerevedett részek újra mozgásba lendülnek, a letapadások, téves rögzülések feloldódnak.

Átélt érzet szintjén is eltűnt a hideg fémes pont szívtájékon, átvette helyét a hullámzó, bizsergető kellemes érzés. A továbbiakban folytatom a befele figyelést és annak megyek utána mi lehet az üzenete a medence tájéki hűvös érzetnek.