A fogyasztói társadalom arra ösztönöz, hogy folyamatosan emeld a tétet. A nagyobb és a több mindig jobb elv alapján, a szendvicsed kérd nagyobb üdítővel, nagyobb sültkrumplival, költözz nagyobb lakásba, vegyél nagyobb vagy legalább újabb autót, birtokolj minél többet az anyagi javakból.
Sajnos az ilyen úton szerzett örömérzet minden esetben tiszavirág életű, bármit is érünk el, rövidesen megszokottá válik és még több, még nagyobb kell, hogy újra örömérzetet éljünk át. Ugyanez igaz a szórakoztatóipar generálta élményfokozásra is, folyamatos szintemelés történik az érzékszervek stimulálásában is: egyre hangosabb, színesebb, ízesebb kell és mindezt egyre gyakrabban, gyorsabban. A hozzászokás és a kimerülés itt is gyorsan jelentkezik, de az uralkodó irányvonal az, hogy élj át annyi élményt, amennyit csak tudsz, vagy lehetőleg annál is többet.
A végtelenbe és tovább!
Bár tisztában vagyok vele, hogy a fausti végtelenbe törés az európai kultúra egyik karakteres jellemvonása, de hagyomány errefelé a dolgok alaposabb megélésére való igény is. A „gyorsabban, magasabbra, erősebben” jelmondat mellett időnként nyugodtan alkalmazhatnánk a „lassabban, mélyebbre, gyengédebben” elvet is, szerintem ettől még nem lennénk tájidegenek. Elméletben a szélsőségek összeérnek: ha egy dolgot nagyon elutasítunk, és direkt pont az ellenkező irányba indulunk el, pont ugyanoda fogunk eljutni, mint amit elkerülni akartunk. Látjuk tehát, hova vezet az egyre több és több akarása, nézzük meg most, mit hoz „a kevesebb több“ elv.
Minden út Rómába vezet
A visszatérő olvasó megszokhatta már, hogy ezen a blogon, minden út összefut, és előbb-utóbb elérkezünk a meditáció méltatásához, nincs ez másképp ezúttal sem. Ugyanis az elmével való foglalkozás, a koncentrált figyelem méltó ellenpontja lehet a hétköznapi ingerfokozás végtelen spiráljának. Az összes klasszikus meditációs irányzatban közös tényező, hogy a fókuszt igyekszünk tartósan megtartani valamin. Ez a valami a gyakorlat tárgya, lehet ez testérzet, mint a levegő áramlásának érzékelése, lehet vizuális tárgy, mint a yantra, vagy hanghatás auditív technikák esetén. A lényeg, hogy próbáljuk megtartani az elme koncentrációját a tapasztaláson. A hallás, látás, érzés kerül előtérbe szinte mindig, mert a szaglás és az ízlelés túl sok emóciót vonz be, és elkalandozást okozva rontja a tartós fókusz esélyeit.
A fenntartható jólét
A tartós koncentráció kizáró jellegű folyamat, ez ellentétes irányú a hétköznapi ingerfokozó mentalitással, amiből – mint látjuk – mindig egyre több kell, hogy elérjük ugyanazt a hatást (drogokból, fűszerekből, élményből). A meditációs gyakorlás révén lefele mozdul el az ingerküszöb. Egyre csak finomodik az érzékelés, olyan rétegeket is észreveszünk, amiket a nagy zajban már nem érzékeltünk. A meditációs technika gyakorlása során igyekszünk a figyelmünket megtartani, de óhatatlanul elkalandozunk és elménkbe tolakodnak a hanghatások. A zaj érzékelése több lépcsőben történik. Először kitűnnek az éles/hangos jelek (duda, sziréna), idővel ezektől elvonatkoztatunk, és utána úgy érezzük, hogy csend van. De észrevesszük a szomszédból jövő vízcsobogást és tovább, egyre lejjebb a legapróbb neszekig. Egy ideig azt hisszük, hogy elértük a teljes csendet, de egy idő múlva újabb rétegeket észlelünk, olyan dolgokat is észlelni fogunk a hétköznapokban, amik már kívül estek a figyelmünkön. A meditáció gyakorlása során kifinomodnak az érzékszervek, azt vesszük észre, hogy kevesebb só és fűszer szükséges, a megszokott csokiszelet elviselhetetlenül töményen édesnek tűnik, és szívesebben eszünk helyette valami gyümölcsöt. Így óhatatlanul elkezdünk természetesebben és egyben egészségesebben táplálkozni, mert már nem lesz szükségünk ízfokozókra, megtanuljuk értékelni, sőt szeretni a dolgokat önmaguk valójában. A rengeteg hang, illat, érzés és élmény szokatlan lehet, de nagyon erős tapasztalás, így a „kevesebb több” elv által kitágul a világ és megvalósul az „aszketikus hedonizmus”. Ami egyben megoldás és kivezető út is lehet az emberiség jelenkori válságából és egy, a valós szükségleteknek jobban megfelelő, környezetbarát és fenntartható jóléthez vezethet.
