Egy korábbi bejegyzés a módosult tudatállapotot taglalta, most ejtek szót a normálisnak nevezett rétegekről. Tudom, logikailag ezt kellett volna tárgyalni előbb, hogy világos legyen, mihez képest és mi módosul, amikor elhagyjuk a hétköznapi szintet. Szerintem azonban meditációs szempontból felcserélhető a sorrend, és mint a korábbi írásból kiderül, egyáltalán nem vagyok biztos abban, melyik tudatállapot lehet az alapbeállításunk, a normális/módosult felállás viszont már hierarchizált állapotot, alá-fölérendelt viszonyt képez, ahol a normalitás alá rendeződik minden más. A horizontális elrendezés viszont nekem jobban tetszik, egymás mellett jobban látszódnak a dolgok önmaguk valójában.
A keleti (óind alapú) filozófia szerint normál tudatállapot háromféle lehet: éber, álom nélküli alvás és álmodás. Létezik még egy negyedik állapot is (a turíja), de az szétfeszíti e cikk kereteit és egy külön posztot fog kapni a jövőben. Az agy elektromos működése mérhető EEG készülékkel, és a frekvenciatartományok alapján béta-, alfa-, théta-, delta- és gamma-hullámokat különböztetünk meg a tudomány jelenlegi állása szerint, és ezek jelzik a tudatállapoti szinteket is.
Gamma (40 Hrz fölött) a szuper éber állapot. Vészhelyzetben az agy feldolgozóképessége felfokozódik, az érzékelés kifinomodik, az idő megélése megváltozik, a tapasztalat az lehet, hogy sokkal lassabban telnek a percek. Az extrém sportok művelői ezt az állapotot provokálják ki.
Béta (13-40 Hrz) az éber állapothoz tartozik. Ebben a sávban tartózkodunk a legtöbbet hétköznapi tevékenységeink közben: amikor gondolkodunk, kommunikálunk, többnyire bétában vagyunk. Ez a sáv tovább osztódik magas, közepes és alacsony frekvenciájú tartományra. A krónikus stressz kialakulásának melegágya, ha a hétköznapi mókuskerék során sokat tartózkodunk a magas béta sávban. Ráadásul hosszú távon nem produktív, a figyelem és a tudat már beszűkül, ha nem tudunk alacsonyabb frekvenciára kapcsolni, beragadhatunk egy problémába, nem találva a kiutat akkor sem, ha pofon egyszerű a megoldás.
Alfa (8-13 Hrz) még mindig az éber tudatállapothoz tartozik annak ellenére, hogy a köznyelvben az agykontroll hatására sejtelmes színezetet kapott. A „lemegyek alfába” hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy valamilyen különlegesen mély állapotba kerülünk, ezzel szemben ez a szint könnyen produkálható, vízszintesen elhelyezkedve 2-3 mély lélegzettel és lassú kifújással már elérhető.
Théta (3-8 Hrz) innen elhagyjuk az éber szakaszt, ez a tartomány már alvás alatt mérhető, azon belül is az álmodás szakaszban. Itt már kinyitjuk a tudatalatti kapuját, ez az emlékek, érzések, hiedelmek területe.
Delta (1-3 Hrz) mély, álom nélküli alvás, a végtelen béke és nyugalom területe, az alvásban csak rövid időt töltünk itt. Amikor éber állapotban lépéseket teszünk a módosult tudatállapot irányába, igazából ide szeretnénk visszajutni, mert bár nem tudjuk felidézni ezt az élményt és nem is emlékszünk rá, mint esetenként az álmainkra, elménk egy részének tapasztalása van a Delta állapotról és vissza szeretne jutni oda. Ez gyakorlással sikerülhet is, de az már a módosult tudatállapot területe, ami definíció szerint akkor következik be, amikor az éberség megmarad olyan agyhullámok uralta területeken is, ahol normál tudatállapotban már nincs meg a jelenlét és tudatosság,
